Már a népvándorláskor számos nép telepedett le itt, a Duna és a Garam találkozásánál: keleti gótok, szarmaták, avarok, szlávok és kelták. A Római Birodalom a Solva városnév mellett sok szép emléket hagyott ránk.

Géza nagyfejedelem a Várhegyet választotta hazánk székhelyéül. Itt született és koronázták meg államalapító Szent István királyunkat, aki Esztergomban hozta létre a magyar egyház máig működő központját, az érsekséget.

Bár a tatárjárás pusztítása után a város szinte teljesen újjáépült, IV. Béla Budára helyezte királyi székhelyét.  Az újabb virágkor Mátyás uralkodásával és a reneszánsszal jött el. Európában messze híres volt Vitéz János érsek csodaszép, művészetekkel teli palotája és városa.

A pompának a török hosszú, közel 140 évig tartó uralma vetett véget. Esztergom szinte teljesen romvárossá vált. A törökök visszavonulása után szorgos kezek és lelkes szívek építették újjá. A helyreállított Dzsámi és az egykori török fürdők tanúskodnak ezekről az időkről.

Nyomot hagytak a világháborúk és ’56 is, de az újjáépítéseknek és a régészeti feltárásoknak köszönhetően szerencsére nem vesztek el csodás kincseink, amelyeket ma az esztergomi múzeumokat bejárva ismerhetünk meg.